A Déryné Társulat produkciói közül a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás magasan a legpörgősebb, legtüzesebb, legdinamikusabb. Nem csoda, hiszen a darab végig tele van muzsikával, tánccal, ezáltal nem mindennapi fizikai aktivitást igényel. Az előadás zenei vezetője Kiss-Balbinat Ádám, aki maga is járja az országot a társulattal, minden egyes előadáson megbizonyosodhat arról, hogy nem csak a Déryné Társulat, de a nézők sem tudnak muzsikaszó nélkül élni. Soltész Daniella az előadás előkészületeiről és a darabbal kapcsolatos érzéseiről faggatta a Junior Prima díjas hegedűművészt.
2023. decemberében mutatta be a Déryné Társulat Móricz Zsigmond örökbecsű darabját. A színlap szerint elsősorban, mint zenei vezető segítetted az előadás létrejöttét. Ez pontosan mit takar?
Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című írása több, mint 100 éves sikertörténetet tudhat magáénak. Az először regény formájában napvilágot látott mű az első világháború évei alatt született, nem sokkal később Móricz dramatikus változatot is készített belőle, amit 1928 decemberében (szinte napra pontosan 95 évvel a Déryné Társulat tavaly decemberi bemutatóját megelőzően) nagy sikerrel mutattak be a Nemzeti Kamaraszínházában.
1935-ben filmvászonra vitték, amihez Lányi Viktor író és zeneszerző komponált zenét. Jávor Pál alakította filmen a darab főszerepét, Balázst, a nótás kedvű nyírségi dzsentrit. A címadó nótának Lányi Viktor bővítette két versszakosra a szövegét, s a hozzá szerzett dallam Jávor Pál emlékezetes előadásában hamar országos ismertségre tett szert. Ugyanez az ének köszönt vissza a mozikban 45 évvel később is, amikor 1978-ban újból megfilmesítették a drámát. Ezúttal Oszter Sándor énekelte a “Már énnékem beborult az ég” kezdősorú dalt. Az azóta eltelt évtizedek folyamán ez a kompozíció tulajdonképpen kanonizálódott a nóta szeretők körében, ma is hezitálás nélkül felcsendül a prímás hegedűjén, ha egy étteremben megfogadott cigánybandától kikérjük.
Az egyik legnagyobb feladat számomra ebben a produkcióban az volt, hogy a rendező kérésére ezt az országszerte közismert dallamot újragondoljam. Kis Domonkos Márk elképzelése alapján ugyanis a darab zenei világát megpróbáltuk egy kicsit kiemelni a középosztálybeli nóta repertoárból és közelebb vinni az alföldi népzene irányába. Ehhez teljes mértékben el kellett rugaszkodnom a már-már ikonikussá vált nótától és egy sokkal egyszerűbb, pásztornóták dallamvilágát idéző dalt kellett alkotnom, ami Móricz Zsigmond eredeti szövegére épült. Emellett segítettem néhány néprajzi jellegű tanáccsal is, így került a darabba egy főként a Szamos-Tisza közében jellemző farsangi állatalakoskodás.
Felvettem továbbá a kapcsolatot Berecz István és Szabó Kincső táncművészekkel, hogy szakmai tudásukkal segítsék Kárpáti Barna munkáját, aki a Társulat tagjaként sokat tett annak érdekében, hogy a színészek előmeneteleket szerezhessenek a Szatmár környéki táncok elsajátításában. Ehhez egy egész estére elegendő szatmári táncdallamot tanítottam meg a társulatnak, tucatnyi csárdást és friss csárdást számos szövegváltozattal, amiket hetekig gyakoroltuk hangszeres kíséret mellett, és jónéhány ezek közül az előadásba is bekerült.
A legnagyobb elismerést az jelentette számomra, amikor a premierbulin spontán módon kialakult szatmári táncházban a színészek a táncfigurákat szabadon variálva énekelték éjszakába nyúlóan a szóban forgó dalokat, úgy, mintha saját néphagyományaikat elevenítenék fel. Többen közülük rendszeresen megfordultak azóta valamelyik belvárosi táncházban is, ami külön öröm számomra.
Ezen kívül komponáltam pár rövid zenei betétet is a darabhoz, és összehívtam egy kiváló zenészekből álló csapatot (Albert Elemér, Csoóri Sándor, Gál Tibor, Friderikusz Péter, Kertész Endre, Rigó Márton, Zoltay Luca), akikkel közösen alkotjuk a produkció zenei kíséretét, s azóta is nagy öröm velük utazni az országot.
Milyen érzés, hogy az előadás folyamatosan teltház előtt bizonyít? Kapsz személyes visszajelzéseket?
Ritkán látni ilyet. Többszáz férőhelyes termek minden alkalommal csordultig telnek meg csillogó szemű nézőkkel. Emiatt misszió-élmény minden egyes előadás, s valóban felemelő érzés részese lenni ennek.
A teljes interjú a Déryné Magazin negyedik lapszámában olvasható.